Novalis filozófiai tájékozódása és esztétikai gondolkodása a szépirodalmi tevékenységétől egyáltalán nem függetlenül alakul ki és formálódik. Azt is állíthatjuk, hogy e területek egy átfogóbb törekvés égisze alatt nyerik el kontúrjaikat, ez pedig az enciklopédisztikai tervezet. Mi több, történetfilozófiai és természettudományi érdeklődés is befolyásolja e koncepciót. Írásomban most főképp arra fókuszálok, hogy a természetre irányuló novalisi vizsgálódás miként szervesít magába és visz színre egy autopoétikus, performatív mozgást, miáltal lehetővé válik a természet és a költészet egymás általi, egymás erejéből táplálkozó felfogása. Ezt a formálódást többféleképpen is elnevezhetjük, leginkább az abszolitisztikus, egység-elvű fejlődésrendekhez képest nomád vagy tropikus alakítóerőről beszélhetünk nála.
The aesthetical thinking of Novalis and his philosophical considerations goes hand in hand with his literary activity. The encyclopaedic project as a more comprehensive framework delineates the contours of these two areas. His conception has been formed by his interest in the natural sciences and the philosophy of history. The paper focuses on the question of how his investigation on nature assimilates and stages an autopoietic, performative movement that makes it possible for him to develop the interactive conception of nature and poetry. This interaction, compared to the rather absolutistic, unity-based developmental systems, can be regarded as a nomad or tropical feature.
