Az Euthüphrón című dialógusban, mely a vallásosság mibenlétéről szól, kivételesen hangsúlyos szerepet játszik a középige (meszótész) Platón nyelvhasználatában, noha ezt az igenemet csak az i. e. második században azonosították a görög grammatikusok. E tényállást a tanulmány a középige által kifejezett értelem tárgyi relevanciájával magyarázza, amellett érvelve, hogy ebben a diatézisben a lélek eredendő, az aktivitásnak és a passzivitásnak elébe vágó diszpozíciója jut szóhoz.
In the Euthyphro, which is a dialogue about the holy, the middle voice (mesotes) plays an exceptionally emphatic role in Plato’s language usage, although this voice has been identified by the Greek grammarians only in the 2nd century BC. This fact is explained in the study by pointing to the thematic relevance of the meaning conveyed by the middle voice, arguing that this diathesis expresses the original disposition of the psyche, which is prior to any activity and passivity.
