A több szállal Erdélyhez kötődő Telekinek nyelvészként kivételes szerepe volt a magyar nyelvújítás történetében, előkészítője és első elnöke volt az 1825-ben megalakult Magyar Tudományos Akadémiának, 1842–1848 között pedig kormányzója volt Erdélynek. Két fiatalkori, 27-28 éves korában írt munkája közül az első, A magyar nyelv tökéletesítése új szavak és szólásmódok által, kellő alapossággal és egyedülálló elméleti szinten értékeli, és bizonyos értelemben lezárja a nyelvújítás körüli vitákat, a másik pedig, az Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készítése módja, azt írja le, milyennek kell lennie a további nyelvalakítás legfőbb eszközének, a magyar nyelv szótárának. Ehhez kapcsolódik Teleki életpályájának az a fő, „cselekvő” vonulata is, amelynek gyakorlati megvalósításában szintén kulcsszerepe volt: ez a Tudományos Akadémia, amelynek előkészítését „családi örökségként” édesapjától, Teleki Lászlótól vette át, majd elnökként a működését is irányította élete végéig. Erdély kormányzójaként pedig az ő nevéhez fűződik a jobbágytörvény, azaz a jobbágyok felszabadításának kihirdetése 1848. jún. 18-án Kolozsváron. Erdélyben kétségtelenül ez volt 1848 legfontosabb, magyarokat, románokat egyaránt érintő közös vívmánya, amelyről szintén alig esik szó az évfordulós megemlékezéseken.
Count Teleki, with multiple Transylvanian relations, had a special role as a linguist in the history of the renewal of the Hungarian language. He was the promoter and first elected president of the Hungarian Academy of Sciences, founded in 1825, until his death. Between 1842-1848 he was also the Governor of Transylvania. In his first linguistic work he thoroughly evaluated at a high theoretical level - and thus concluded - the controversies related to language reform, and in the second he described how the Hungarian language dictionary should be the most important tool in the continuous formation of the language. As a Governor of Transylvania, he had the historic task of proclaiming the law on the liberation of serfs in Cluj on 18 June 1848. In Transylvania, without a doubt, this was the most important conquest of the revolution of 1848, common to both Hungarians and Romanians, a conquest which, in general, is not referred to on the occasion of commemorative festivities.
