Ipar és infrastruktúra kapcsolata a dualizmus kori Kolozsváron

Abstract

A kiegyezés évében Kolozsvár iparát a céhes kisipar dominálta, jelentősebb gyáriparral nem rendelkezett, hiányoztak a legmodernebb közműrendszerek, a már meglévő infrastruktúra pedig elavult, korszerűtlen volt. A város kezdetleges infrastruktúra-hálózata gyakorlatilag nem tudta kiszolgálni, illetve segíteni a helyi ipart és annak fejlődését. Az első jelentősebb változások 1870-ben történtek, ekkor két fontos infrastrukturális fejlesztésre került sor, az egyik a gázgyár kiépítése, a másik pedig a vasút megérkezése volt. Mint láthattuk azonban, a vasút – főképp a korszak első évtizedében – nem hozott igazán lényegbeli előrelépést a városi ipar számára. Ez elsősorban a kolozsvári iparosok tőkeszegénységének, a befektetések elmaradásának, valamint a vállalkozások működtetéséhez szükséges üzleti tudás hiányának róható fel. Az 1870-ben alakult gázgyár a modernebb közvilágítás biztosítása céljából alakult, ám a későbbiekben tevékenysége nagymértékben kihatott a kolozsvári ipar alakulására is. A gázgyár az egész korszak alatt stabil alapokon működött, sikerének hátterében egy olyan szerződés állt, mely számára kizárólagosságot biztosított, kizárva a versenytársakat. Ez azonban hosszú távon a minőség romlásához, az árak tisztességtelen emeléséhez, a kolozsvári ipar fejlődésének elakadásához vezetett. A következő fontos infrastrukturális beruházásra, mely hatással volt az iparfejlődésre, csak az 1890-es években került sor. A víz- és csatornarendszer ugyan nem az ipari igények kielégítése végett, hanem elsősorban a közegészségügyi, higiéniai követelmények miatt lett kiépítve, mégis több szempontból hozzájárult a városi ipar fejlődéséhez. Főleg a tűzkárok csökkentésében, a gyárépületek megóvásában és a dolgozok egészségügyi állapotának megőrzésében játszott központi szerepet. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a kolozsvári ipar szempontjából a villanyáram bevezetése jelentette a legfontosabb mérföldkövek egyikét. Az 1906-ban kiépített villanyhálózat révén a helyi ipar nemcsak olcsó, de biztonságos energiaforráshoz jutott, ez pedig nagymértékben segítette az állandó energia- és pénzhiánnyal küszködő iparosokat. Megfi gyelhető, hogy Kolozsvár esetében a különböző infrastrukturális rendszerek létesítését nem feltétlenül az iparfejlesztést előirányzó célkitűzések határozták meg. Ez egyrészt annak tudható be, hogy a város nem rendelkezett olyan jelentősebb ipari vállalatokkal, melyek határozottan igényelték volna a modern infrastruktúra mihamarabbi kiépítését. Néhány kisebb üzem, illetve a kisipar igényei nem képeztek elegendő indokot az infrastruktúra-hálózat kiépítésére. Érdemes másrészt azt is kiemelni, hogy ha a városvezetés tisztában is volt az infrastruktúra ipari szempontú jelentőségével, Kolozsvár pénzügyi helyzete nem tette lehetővé ennek azonnali, gyors kiépítését. Az infrastruktúra létesítése lassú, szakaszosan alakuló folyamat volt, kiépítését többnyire társadalmi, közegészségügyi igények befolyásolták. A gázgyár a jobb minőségű közvilágítás biztosítása végett alakult, a város első vízművének kiépítését az egyetemi oktatás és kutatás fejlesztése indokolta, a későbbi víz- és csatornarendszer létesítésében döntő szerepet a közegészségügyi szempontok játszottak. A legtöbb iparral kapcsolatos igény a villanyáram bevezetése körül fogalmazódott meg, ám éppen ez épült ki legkésőbb. Az 1870-ben megérkező vasút pedig egy teljesen más helyzetet képviselt. Országos ügy volt, melynek hátterében az ipari, politikai és társadalmi szempontok egyaránt észlelhetők. Kolozsvár csupán a századfordulót követően rendelkezett az ipartelepítéshez szükséges, modern infrastruktúra-bázissal, mely növelte ugyan a város vonzerejét, megkönnyítette a gyárak, üzemek létesítését is, de önmagában nem jelentett biztosítékot arra nézve, hogy a város a továbbiakban újonnan létesítendő gyáripari vállalatok célpontjává válik. Más szóval, a kiépített, korszerű infrastruktúrahálózat elsősorban a modern városi életforma kialakulását, valamint a már meglévő iparvállalatok fejlődését segítette, új nagyipari gyárak létesítését azonban – legalábbis a vizsgált korszakban – a Renner bőrgyárat leszámítva, nem vonta maga után.