Abstract:
A farkas valamikor az északi félteke egyik legelterjedtebb ragadozó emlőse volt. A legtöbb európai országból teljesen kiirtották őket. A jelenlegi becslések szerint a romániai állomány (kb. 4000 pd.) az európai állománynak hozzávetőlegesen a 35%–át jelenti. A II. Világháborút követően Románia erdős területein több mint 5000 példányra becsülték a farkasállományt. Kártételük miatt az 50–es években elkezdődött a farkasok szervezett irtása, mígnem az állomány a 60–as évek végére mintegy 1500 példányra csökkent. A fegyvertartási tilalom bevezetése elősegítette a zsákmányállatok és a farkasállomány fellendülését. 1991–ben a méreg használatának teljes betiltása, majd 1993–ban a Berni Egyezmény aláírása fontos lépést jelentett a farkas és más fajok védelmének irányába. Jelenleg Romániában a farkasok védelmének ez utóbbi, valamint a 103/1996–os
vadászati törvény (amelyet a 654/2001–es törvény egészített ki) biztosít törvényes keretet. A három hazai ragadozó nagyemlős (farkas, hiúz és medve) aktív védelmének mérföldkövét hazánkban 1993–2003 között a Carpathian Large Carnivore Project jelentette. Úttörő jellegű tevékenységével egy modell területen a helyi közösség és a ragadozó nagyemlősök közötti viszony javítására alapozta a három hazai nagyragadozó és élőhelyük védelmét.
1995–ben a WWF által kidolgozott nagyragadozó–védelmi program (European Large Carnivore Initiative) kezdeményezésére több európai állam szakemberei egy hálózatot hoztak létre, melynek célja az emlős nagyragadozók aktív védelmére irányuló tevékenységek támogatása. A továbbiakban a farkasokat jelenleg veszélyeztető tényezőket, védelmük akadályait és javaslatainkat mutatjuk be.
